Tatai nyaralás

Tatai nyaralás
2021. augusztus

Sziasztok!

Végre eljött a nyaralásunk ideje augusztus elején, pontosabban július utolsó napján indultunk útnak Tatára egy csodálatos hétre. Erről szeretnék most egy élménybeszámolót írni.

Alaposan beterveztük magunkat programokkal, unatkozás egyáltalán nem is volt, de sima lazulós idő se sok. Így aki erre a környékre tervez menni és programokat, látnivalókat keres, azok mazsolázgathatnak. De persze mindenki másnak is ajánlom, akit érdekel.

Összeszedtem itt egy listában a látnivalókat abc szerint, aztán pedig a napjainkon fogok időrendben végig menni és úgy részletezni az egyes dolgokat.

• Angolkert
• Bányászati és Ipari Skanzen
• Esterházy-kastély
• Fellner Jakab-kilátó (Söréttorony)
• Jankovich-barlang - Öreg-kő - Baits-barlang
• Ranzinger Vince-kilátó
• Szelim-barlang
• Tardosi bánya - Serédi-kastély - Nagy-Gerecse
• Tatai Fényes Tanösvény
• Tatai Kálvária-domb
• Tatai vár
• Turul Emlékmű
• Vértesszőlősi régészeti bemutatóhely
• Zsámbéki Romtemplom

Szállás

Mi a Kristály Imperial Hotelben szálltunk meg, amivel teljes mértékig elégedettek voltunk. Nagyon szép volt mindenhol a berendezés, kényelmes az ágy, tisztaság, kedves dolgozók, finom fogások, hangulatos wellness részleg.

Ami még egy nagy plusz pont volt nálam, hogy volt a wellness részlegben ballonos víz és alma mindig. Nem tudom ez mennyire gyakori egyébként, mert többnyire kisebb panziókba, szállásokba megyünk pont amiatt, hogy úgyse vagyunk ott sokat, így nem igazán érné meg a drágább. Viszont abban a pár wellness hotelben, ahol eddig jártam, nem volt ilyen, pedig jó ötlet, hogy nem kell levinni magunkkal külön innivalót.

Ha muszáj lenne hátrányt is mondani, az alábbiakat tudnám felsorolni, amik viszont egyáltalán nem rontottak az élvezeten. A szobában, nincs megfelelő mennyiségű hely kialakítva a törülközők, köntös, fürdőruha kiakasztásának. De persze meg lehet oldani, ha ide-oda felterítjük.

Valamint a reggeliben nagyon apró változás volt, ott is csak egy-két dolgot érintően, pedig lehetne kicsit jobban variálni rajta. Viszont ez a két dolog egyáltalán nem zavaró, inkább csak azért írtam, hogy ne mindenről csak az áradozás legyen.

A Kristály Imperial Hotel

A szobánkból este a hotel udvara

Na de térjünk is át a lényegre, a napjainkra!

Szombaton indultunk. El is ment a nap nagy része utazással, viszont két helyen is megálltunk. Az egyik Szentmártonkátán a Tölgyes csárda volt, ahol megebédeltünk. Véletlen szúrtam ki, miközben azt néztem, hol kellene megállni kajcsizni, de remek választás volt. Az étel isteni finom, én kacsacombot ettem, ami belül puha, kívül jó ropogósra volt megsütve, egyszóval mennyei (egyből meg is éheztem most :)). Az árak teljesen barátiak, ráadásul, ejtőzésképpen bejárhattuk a kis retro kocsi és motor kiállításukat. Megnéztük a lovakat és szarvasmarhákat, meg a kis tavacskát is. Szóval nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy egy különleges és hangulatos helyecske.

Tölgyes csárda és panzió

Retro kocsik

A másik, már tervezett megálló a Zsámbéki Romtemplom volt. Érdemes tudni, hogy belépős hely, ami másokkal egyetemben nekem is fura kicsit, de ez van. Viszont kapunk érte egy kis kiállítást a templom történetéről, plusz kőtárat, no meg körbejárhatjuk a romot, bár jobb lenne, ha fel is lehetne rá menni. Nem tudom, hogy nincs olyan állapotban, vagy csak nem akarják beengedni az embereket a tornyába. Mindenesetre egyszer érdemes megnézni szerintem, mert nagyon szép.

Zsámbéki Romtemplom

Vasárnapi napunkat Tatabányának szántuk. Felmentünk kocsival a Turul emlékműhöz, ahol van parkoló is.

Turul emlékmű

Az időjárás elég szeszélyes volt aznap, amire induláskor nem igazán készültünk fel, hiszen az időkép azt mutatta, hogy a reggeli eső után nem igazán várható több. De persze nem lett igaza, mert elkezdett újra zuhogni. Viszont mivel még nem indultunk el a barlanghoz úgy döntöttünk megnézzük a kis kiállítást a Gerecse Kapuja Látogatóközpontban. Miközben végigolvastunk és kipróbáltunk mindent a napocska is szépen előbújt.

A kiállítás egyébként nem nagy, viszont interaktívan tálalják. Tudjuk tesztelni a tudásunkat, puzzlet kirakni, „beöltözni” régi ruhába vagy selfiet készíteni honfoglaló őseinkkel. Itt mondjuk hiányoltam valamilyen női ruhát, valamint el lehet küldeni e-mailben a készült képet, ami sajnos nem jött meg nekünk…

Itt is van egyébként pár száz Ft-os belépő, valamint tudunk ajándékot is venni.

Mivel az idő tényleg szépen kiderült, elindultunk a Szelim-barlanghoz. Könnyen oda tudunk jutni, az ösvényen pedig táblákat is találunk.

A barlangba egy keskeny bejáraton tudunk bemenni, amiből aztán a tágas térbe jutunk, ahol két helyen is meg tudjuk csodálni a panorámát, valamint a barlang tetején is van két lyuk, ami megtölti fénnyel a helyet.

Érdekesség, hogy a Vaják 1. évadának az egyik részét itt is forgatták. Ezen kívül pedig van egy legenda, miszerint egy sárkány őrizte itt a kincseket. A Vajákban pedig szintén egy sárkány volt itt. Vajon olvastak erről a legendáról és azért választották helyszínnek, vagy csak magát a helyet nézték? Valószínű a második, de mikor elolvastam a táblán ezt a legendát, egyből ez a kérdés ötlött fel bennem.

A másik legendája a barlangnak már közel sem ilyen mesés sajnos, de ezt már nem lövöm le.

Szelim-barlang

Miután eleget időztünk itt, elindultunk tovább a Ranzinger Vince-kilátóhoz. A kilátó egy 30 méter magas felújított aknatorony, amit a bányászok használtak. Az eredeti nevén Bányász kilátót 1980-ban állították fel az 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászok emlékére.

A tetejéről csodás kilátást kapunk, főleg tiszta időben, a környékre. Így csak támogatni tudom a megmászását. Mondom ezt én, aki habár csigalassan, félve mászik le-fel akár egy meredek lejtőn, akár lépcsőn, de az esetek 99%-ban ráveszi magát mindenre is.

Ranzinger Vince-kilátó

És ha már szó volt a bányászokról, napunk befejezéseként elmentünk a Bányászati és Ipari Skanzent megnézni.

Mivel is kezdjem. Volt vezetés, viszont a megszervezés már nem tökéletes. Ugyanis a honlapon nincs kiírva semmi, szerintem náluk sincsenek konkrétan megbeszélve időpontok. Így mikor megérkeztünk odavittek minket a többiekhez, akik már a bejárás utolsó kis szakaszában voltak. Majd újra jártuk az egészet a következő csoporttal. Ezen tehát mindenképp jó lenne nekik javítani.

Viszont plusz pont jár nekik amiatt, hogy mivel újra leszakadt az ég pont amikor vége lett az „első” körbejárásnak, a bejáratnál található kis épületben elindítottak egy dokumentumfilmet a bányászokról. Így azt néztük, míg lejjebb csendült, majd el is állt az eső.

A látnivalók során bepillanthatunk a bányászok egykori életébe, munkájuk helyszínére, házukba, valamint gyerekeik iskolájába. Megtekinthetjük az eredeti Turul madár vázát, ami itt van kiállítva. De van sok gép, gépelemekből készült alkotás és kő, kristály gyűjtemény is.

Továbbá van egy rövid bányaalagút rész, ami nem eredeti, hanem utólag épített. Ez bennem hagyott egy kis hiányérzetet, mert egyrészt magáról a bányászatról nem tudtunk meg sokat, sőt helyesebb lenne az „alig valamicskét”-et használni. Na meg tekintve, hogy mennyi bányajárat volt régen, naivan azt hittem bemehetünk az egyikbe egy hosszabb szakaszocskán, nem csak egy rövid másolatot kapunk, ami egyébként nem lett rosszul megcsinálva, de na értitek remélem, mire gondolok.

Mindent összevetve azért ajánlom mindenkinek, akit érdekel, mert jó volt.

Bányászati és Ipari Skanzen

Az eredeti Turul szobor váza

Hétfőn túrázni mentünk, az első kéktúra szakaszunkra, amiről (a pénteki nappal együtt) egy külön bejegyzést fogok írni hamarosan!

Kedden a Tatai Fényes Tanösvényt jártuk be, amit szerintem vétek kihagyni, ha Tatán vagyunk, vagy akár a közelben. Egyszerűen, mintha egy másik világba csöppennénk, ahogy végigmegyünk a láperdőn a cölöpösvényen. Gyönyörű természeti kincs, ráadásul különleges állatokat is láthatunk. Érdemes is távcsövet vinni magunkkal, ha tudunk és elidőzni a kilátónál vagy a források résznél lévő padoknál és meglesni a madarakat. Az én kedvenceim a jégmadarak voltak, amik nagyon tüneményesek.

Ami itt nem tetszett, a hangos gyerekeken kívül (Most komolyan, nem akarom már a zsörtölődő öreganyót játszani, de miért nem tudják a szülők úgy nevelni a gyerekeket, hogy adott helyeken tudjanak illedelmesebben, halkabban viselkedni? Mert volt olyanra példa, meg volt, amikor a nagymama is jó hangosan mondta a gyereknek, hogy „Nézd, ott! Ott!” Ez persze pont az információs tábla közelében -, amit persze el sem olvasnak sokan, csak végigszaladnak -, amin le van írva, hogy: halkan, óvatosan keljünk át az ösvényen, ne zavarjuk az állatokat. Mindenesetre egy jó taktika, ha téged is zavar az ilyen: állj meg, nézelődj, várd meg, hogy elmenjenek jó messzire, mert a többsége az ilyen embereknek úgyis tényleg hamar végigmegy a dolgokon, és lám egy pár perc múlva már nyugodtan tudsz nézelődni, tovább is indulhatsz és nem valószínű, hogy még egyszer találkoztok (nem éred utol úgyse).)

Tehát, ami nem tetszett az a táblák hiánya. Mert megértem én, hogy a pár héttel korábbi jégeső szétverte őket, azonban mennyi idő pótolni, vagy teszem azt például kinyomtatni pár dolgot és odaadni annak, aki kéri? Mert gondolom csak meg van digitálisan is, jó esetben. Valamint, amit hiányoltam még a kint levő táblákról az a képek összekapcsolása a szöveggel, akár számozással, ha már nem akarták kiírni, hogy mi van a képeken. Ugyanis, aki nem mozog otthonosan a növény és állatvilágban, annak írhatnak 5 fajta különleges madarat és rakhatnak a szöveg mellé pár képet, mégha be is tudsz lőni egyet-kettőt, a többit hogyan találod ki, hogy az most melyik is akar lenni?

Tatai Fényes Tanösvény

Távcsővel elkapott jégmadár :)

Ennek a napnak a többi részében más különlegesség nem volt, egy kis laza kikapcsolódás csak.

Szerdai napunkat a Tatai várban indítottuk. A várban a Kuny Domokos Múzeumot tudjuk megtekinteni. Erről nem nagyon szeretnék részletesebben írni, alapból nem vagyok egy nagy múzeumos típus, itt se volt semmi olyan, ami nagyon maradandó emléket hagyott volna, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt egyszer érdekes. Mindenesetre, akit érdekel, az lesse meg nyugodtan a honlapon, milyen kiállítások vannak.

Emellett a várban üzemel egy kis kávézó is, amit természetesen látogathatunk akkor is, ha a múzeumba nem megyünk be. Mi itt ittunk egy finom tonikos-kávét, amivel okoztunk is egy kis meglepetést. Ki ismeri rajtunk kívül ezt a különleges mixet?

A kávézás után még bejártuk a várat kívülről is. Csináltunk itt is pár „Vajákos” képet, hiszen ez a helyszín is feltűnt az első évadban.

A vár kávézója

Tatai vár

Ezután pedig betértünk ebédelni a Platánba, ami közvetlenül a vár mellett van a tó partján. A hely szép és a környezet is, továbbá az ételek is finomak voltak. Viszont alig van választék, a többség valami extra különlegesség, az árak pedig elég magasak a mennyiséghez képest. Szóval érdemes előtte lecsekkolni az étlapot, mert én például lehet azt mondtam volna, hogy nézzünk egy kevésbé extravagáns helyet.

Ebéd után folytattuk utunkat az Esterházy-kastélyhoz, ami szintén ott van majdnem mellette. Nem rég újították fel egy részét, ami tényleg szép lett. Megismerhetjük a család történetét és bekukkanthatunk, hogy éltek régen. Üzemel egy cukrászda&kávézó is benne.

Esterházy-kastély

Napunkat pedig egy városnéző kisvonatozással zártuk, amit ki akartam próbálni, mert még sose voltam ilyenen. Sajnos kifogtuk, hogy tele volt gyerekekkel, akiktől nagyon kellett fülelni, hogy halljuk a bemondót, ami egyébként végig ment az út során. Emellett mivel a látnivalót se volt könnyű mindig megnézni (egyszerűen nem lehet úgy hajolgatni, hogy teljes egészében lásd a dolgot, ha úgy esik), rájöttem, hogy nem nekem való ez, inkább bejárom a dolgokat. Mondjuk azért tudtunk meg érdekességeket, például, hogy az Esterházy család hozta be Magyarországra a szomorú fűzfát az Angolkertbe.

Pár kép csakúgy:

Csütörtökön egész nap esős, borult időnk volt. Ráadásul egy defekttel indítottuk a napot. Ám ez sem szegte kedvünk és elmentünk megnézni a Vértesszőlősi régészeti bemutatóhelyet. Bevallom azt hittem kicsit több mindent lehet majd megnézni itt. De a hely különlegességét jobban csak az adja, ha elmélyülünk gondolatban, hogy réges-régen mi is volt/történhetett itt.

Samu

Aztán délután még az Angolkertet is bejártuk, ahol alig voltak rajtunk kívül az időnek köszönhetően. Erről egyébként azt hittem, hogy az egyik kedvencem lesz, főleg a műromok miatt. Viszont csalódtam kicsit, ugyanis főleg a kis zugos területek tele vannak szeméttel, ami nekem elvett a kedvemből. Nem is értem alapból azokat az embereket, akik szemetelnek, de hogy ezt ráadásul egy szép, turisztika szempontból is lényeges helyen teszik. Valamint a város sem gondoskodik megfelelően róla ezek szerint…

Pénteken, az utolsó egész napunkon ismét túrázni mentünk. Az idő szerencsére nem volt se túl meleg, se túl hideg, pont tökéletes. (Erről a túráról is a következő bejegyzésben olvashattok!)

Este pedig egy jól megérdemelt naplemente nézés volt az Öreg-tó partján.

Szombaton elérkezett az utolsó nap, de persze kellett még valamit csinálni hazaindulás előtt. Így miután összecsomagoltunk és elhagytuk a szállást elmentünk a Kálvária-dombhoz. Ott pedig megmásztuk a Fellner Jakab-kilátó lépcsőit, hogy méltó módon, fentről megcsodálva egész Tatát, mondhassunk búcsút a helynek.

Kálvária-domb

Fellner Jakab-kilátó

Aztán mondjuk meglestük még gyorsan a Kossuth teret, mielőtt végleg beszálltunk volna a kocsiba, hogy elinduljunk. A tér egyébként nem nagy, de szép.

Ebédelni Budapesten álltunk meg a Bibimbap, koreai étteremben, amit jó szívvel ajánlok, mert finom volt minden. No meg alapból tudom ajánlani a koreai gasztronómiát, ha valaki még nem próbálta.

Bibimbap koreai étterem

Ezek után már csak Hortobágyon álltunk meg szusszani egyet és megnézni az éppen lemenő napot a pusztában.

Ennyi lett volna az idei nyaralásunk, amiben úgy gondolom minden fajta látnivaló volt és remek emlékekkel tértünk haza.

Nektek van olyan hely, amit nem hagytatok volna ki a környéken járva?

Nyugodtan írjatok, ha bármit meg szeretnétek osztani velem, vagy kérdésetek lenne! Valamint, ha tetszett a bejegyzés kövessetek akár itt, akár a facen, akár az instán, ahol szintén osztok meg képeket és persze az új bejegyzéseket!

Bye, 

Cathy