Zakynthos

Zakynthos
2017. szeptember

Sziasztok! 

Úgy gondoltam a korábbi nyaralásainkról is fogok írni. Megpróbálok minél több mindent felidézni róluk, még ha nem is frissek már az élmények. Így hát ugorjunk vissza pár évet, az első nagy nyaralásunkra. 

2017-ben töltöttünk el egy hetet Görögországban Zakynthos szigetén. Számomra ez volt az első igazi külföldi utazás és az egyik legszebb hely is, ahová mindenképpen szeretnék majd visszatérni, mert teljesen elvarázsolt ez a kis sziget. 

Mi a Grand Tours utazási irodával mentünk ki, busszal. Habár sokaknak rémisztő lehet a gondolat, hogy buszon kell tölteni ilyen sok időt, teljesen kibírható. Persze mindenki maga dönthet, hogy szeretne utazni. Viszont pár gondolatban összeszedem az előnyét és hátrányát, ha valakit érdekel. 

Előnye: Mindenképp olcsóbb, és lehet egyszerűbb. Mi legalábbis Debreceniek vagyunk és az iroda is itteni, de sok más városban megáll persze, indít gyűjtő járatokat is. Ezzel szemben a repülővel való utazáshoz lehet, hogy fel kellett volna utazni Budapestre, arról már nem is beszélve, hogy annyi rosszat olvasok főleg a csomagokkal kapcsolatban, hogy nem vágyok rá túlzottan. 

Szállást is egyszerűbb kiválasztani, lehet sok helyen olvasni, kérdezni róluk, hogy kiválasszuk számunkra a legjobbat és mivel az iroda által van, így teljesen megbízható. Ahogy egyébként az egész Grand Tourssal nem volt semmi rossz élményünk. 

Emellett a tájból is többet látunk, ami számomra szintén egy élmény. 

Hátránya: Jóval több idő, a kb. 4 óránkénti megállásokat leszámítva nem nagyon lehet mozogni, de ha valaki kihasználja ilyenkor az összes időt egy kis busz körüli mászkálásra, nyújtásokat csinál, megmozgatja a testét amennyire a helyzet engedi, akkor tényleg kibírható. (Jó mondjuk a 154 cm-mel én biztos kényelmesebben elférek és tudok helyezkedni, mint egy nagyobb illető.) 

Az útról többet nem is szeretnék mesélni, ha valakinek esetleg van kérdése, akár máshoz írjon nyugodtan és válaszolok! 

Látnivalókkal kapcsolatban azzal akarom rögtön kezdeni, hogy rengeteg szép hely kimaradt nálunk, amiket pedig felírtam, mikor keresgettem hova lehetne elmenni. Ennek az oka pedig egyrészt az is, hogy szerintem kényelmesen nem elég rá egy hét, hogy mindent meg tudjunk nézni. Másrészt ezeknek a helyeknek a többsége a sziget különböző helyein lévő félreeső partrészek. Így ezeknek a megközelítése a legjobb akkor, ha járművet bérel az ember, viszont sajnos egyikünknek se volt ekkor jogosítványa. Persze van, ahova el lehet jutni busszal vagy kerékpárral. Az előbbi azonban nem gyakori és elég sok negatívat olvastam róla, hogy nem is pontos, szóval nem vonzott túlságosan. A kerékpárhoz pedig jó formában kell lenni nagyon, hiszen hőség van, elég dombos is a táj, ráadásul azért nem csak pár kilométer a legtöbb.
A közlekedéssel kapcsolatban még annyi jut az eszembe, hogy a görögök vezetési stílusa nekem néha kicsit túl merész volt, főleg a szűk kanyargós utakat nézve.

Szóval mivel ezeket nem tudtuk megnézni, így nem is írok róluk semmit csak felsorolok párat, amiket felírtam akkor magamnak: Korakonisi, Xigia beach, Keri (főleg naplementekor), Porto Vromi, Porto Limnionas, Alikes, Macherado, Giri.

Mi Zakynthoson belül Agios Sostison voltunk és az Ibéria Apartmanban. 

Olvastam és hallottam is, hogy Tsilivit jobban szeretik egyesek, mert Laganasnak (közvetlen Agios Sostis mellett) elég rossz híre van a sok fiatal bulizós külföldi miatt, de én örültem, hogy odamentünk mégis. Mert hacsak nem megy valaki késő este Laganas főutcájának közelébe, akkor szerintem semmi baj nincs. Emellett pedig a leghosszabb partszakasz itt van (végig homokos), amin mi is egyszer végig sétáltunk, szedtünk közben kagylót, valamint reménykedtünk, hogy látunk kicsi teknősöket, mivel a Laganas utáni Kalamaki parton raknak tojásokat a teknősök. Itt mondjuk nem volt szerencsénk, viszont kellemes kis séta volt. Valamint Agios Sostissal szemben van a Cameo és a Marathonisi kis sziget, amikre szintén érdemes átmenni.

Szállás 

Mint említettem az Ibéria nevű apartmanban voltunk. Egy kis gond volt vele, miután elfoglaltuk és fel akartuk magunkat frissíteni a hosszú út után kiderült, hogy az előttünk levők eldugították a zuhanyzó lefolyóját. Szóltunk egyből, jött is nem soká egy alkalmazott, akivel habár nehezen ment a kommunikáció, mert nem igazán tudott angolul, mi meg görögül, de intézkedett és hívott szerelőt. Így habár ott kellett maradnunk, de pár óra alatt megoldódott és utána nem is volt semmi problémánk. Szóval hamar gondoskodtak a problémáról, ami abszolút jó.
A másik lényeges dolog, ami pedig összefügg ezzel a sztorival, hogy nagyon oda kell figyelni a dugulásra, mivel kicsik a csövek. Papírt sem szabada a wckbe dobni és az se árt ha egy hosszúhajú kicsit figyel hajmosás során és összeszedi a kihulló szálakat.

Mi földszinti szobában voltunk, de a teraszról kicsit ráláthattunk így is a tengerre.

Mielőtt teljesen rátérnék a látnivalókra, még az időjárásról ejtenék pár szót. Mi szeptember legutolsó hetében voltunk. A hőmérséklet többnyire még kiváló volt a strandolásra, a víz ilyenkor még meleg. De legalább nincs az a nagy hőség, aminek azok szerintem örülnek, akik nem csak lubickolni és napozni akarnak, hanem mászkálni is. Estefele volt hűvösebb, amikor már érdemes volt felvenni egy felsőt. Viszont sajnos kifogtuk az esőt is, ami 2 vagy 3 nap is esett, az egyiken pedig az idő is hűvösebb volt kicsit. 

Szóval, aki szeptemberre tervez menni ide, nem kell félnie, hogy hideg lesz, max. tényleg az eső fordulhat ilyenkor már elő gyakrabban. De ebből is az egyik olyan volt, hogy elkezdett zuhogni, mi pont akkor voltunk a Kalamaki partos sétán és a Zepos étterembe ültünk be ebédelni és mire végeztünk el is állt, talán még a nap is kisütött. Az ottani dolgozó mondta, hogy többnyire ilyen szokott lenni. Mellesleg direkt megkerestem melyik hely is volt ez, mert csak ajánlani tudom, ugyanis finomat ettünk és szép is.

Cameo sziget 

Ezt a kis szigetecskét mindenképp ajánlani tudom, már ha nyitva van, mert sajnos olvastam, hogy le volt zárva, nem tudom jelenleg mi a helyzet vele. 

Ide Agios Sostisból lehet átmenni egy hídon. Mikor mi voltunk kellett fizetni belépőt, amiért cserébe viszont a benti büfében lehetett innivalót venni. Az összegre már nem emlékszem, de nem volt sok. 

Az egész egyébként nagyon kicsi, viszont a hangulatos partja nagyon szép. Mi korán mentünk át, így még egy kis ideig kettesben is tudtunk lenni, aztán kezdtek el szállingózni az emberek. 

Ez a rész egyébként kavicsos, és lehet búvárkodni is valamennyit, aki szeret.

Sajnos nem készült jó és publikus kép a szigeten.

Marathonisi avagy a Teknős sziget 

Szintén érdemes átmenni erre a szigetre is, ami a nevét arról kapta, hogy hasonlít az egyik szögből egy teknősre, valamint itt is raknak le tojásokat. 

Ide vízi taxival érdemes átmenni, vagy akár van lehetőség bérelni is motorcsónakot, elvileg ha jól emlékszem, nem kérnek semmi papírt. Mi az előbbivel mentünk és odafele megbeszéltük, mikor jöjjön értünk vissza. 

Ezen a kis kiruccanáson duplán szerencsések voltunk. Ugyanis nem csak szimplán odavitt minket a vezető, hanem előtte köröztünk kicsit, hátha látunk teknőst és láttunk is. Aztán pedig amikor megérkeztünk pont azt láttuk, hogy az egyik helyen többen állnak és mikor odamentünk akkor pedig kis teknősökhöz volt szerencsénk, akik kikelés után tartottak a tengerbe. Persze voltak állatvédők is jelen, hogy senki ne mehessen hozzájuk túl közel. Úgyhogy ennek nagyon örültünk. 

Ezen a szigeten is jobban egyébként pihenni lehet kicsit, elsősorban azonban tényleg a teknősök miatt érdemes átmenni.

Navagio-öböl 

Aztán persze jöjjön a híres Navagio-öböl. Ez Agios Sostishoz képest a sziget túloldalán van és lentre csak hajóval lehet eljutni oda. Sajnos az időjárástól függően van, hogy nem kötnek ki a hajók, mert nem lenne biztonságos. 

Mi egy helyi utazási irodával mentünk két helyre, a Manthossal. Van egy facebook csoport is, egy magyar nővel, aki ennél az irodánál dolgozik. Azonban idegenvezetés angol nyelven van. Viszont olcsóbbak mindig a helyi utazási irodák, így aki jó angolból, vagy nem annyira fontos neki az idegenvezetés, azoknak tudom ajánlani. 

Mondjuk volt egy kis balszerencsénk itt. A lényeg az, hogy két program van a Navagio-öbölhöz, egy rövidebb, ami csak elmegy oda és ugyanazon az úton visszajön, valamint egy hosszabb, ami a másik oldalt folytatja az útját és úgy kerüli meg az egész szigetet. Mi a hosszabbat szerettük volna, de a másikat kaptuk. Tanulság, legyünk figyelmesek mindig egyeztetésnél, mert lehet a másik fél nem az! 

Visszakanyarodva a programban benne lett volna az is, hogy a Kék barlangoknál, ami mellett elhalad a hajó lehet úszni egyet. Viszont mivel nem volt annyira hőség, hogy az a mély víz is meleg legyen így megegyezés alapján azt csak megnéztük és cserébe az öbölben tovább maradtunk. 

A képeken ez a part egyébként homokosnak tűnhet, viszont apró kavicsos. A víz gyönyörű kék itt is és az elején van egy nem olyan mély rész is. Arra azonban kell számítani, hogy hacsak nem olyan időpontot fogunk ki, akkor sokan lesznek. 

A csempészhajó elég ramaty állapotban van, szóval nem érdemes senkinek rámászni. 

No meg fentről is érdemes megnézni, mert gyönyörű a táj. Erre a másik szervezett programunk keretében került sor, ami egy buszos szigettúra volt.

Szigettúra 

Ez a buszos túra egy egész napos program volt.

Zakynthos fővárosának a legmagasabb pontja, Bohali volt az első megálló. Itt éppen csak szétnéztünk és mentünk tovább. 

Ezután jött a Callinico borászat, ahol szétnéztünk, majd lehetett kóstolni és vásárolni is. Mi a képen látható fehér édesborból vettünk, ami isteni finom volt.

Utána jött az Aristeon olívaolaj gyár és múzeum, ahol elmondták hogyan dolgozzák fel az olíva bogyókat. 

Megnéztük még Exo Horát, a sziget legöregebb olajfáját. Valamint ellátogattunk Anafonitriai kolostorba.

Majd következett a Navagio-öböl felülről. Itt el tudnék tölteni egy napot magában az biztos, annyira szép ahogy a kék különböző árnyalataiban pompázik a tenger az egész sziget körül.
Viszont, hogy ne csak a csodálatos tájról írjak, érdemes azért megjegyezni itt pár dolgot. Aki eltöltene több időt ezen a helyen annak érdemes egyénileg tervezni ide is az utat. Ugyanis habár kaptunk időt szétnézni, azért nem sokat és habár a képek szépek amiket sokan feltesznek, azért aki még nem járt itt azt felkészítem, hogy mi is fogja várni.
Ugyebár a szigeten gyakoriak a földrengések is, ami miatt veszélyes kimenni a sziklák szélére, nem egy halálos baleset is volt. Márpedig, amiket láthatunk képeket az sok nem a "kilátóból" készült. Indul ugyanis egy ösvény, erre viszont szerintem nem érdemes annak elindulni, aki buszos szervezett túrával megy, hiszen lehet nem lesz elég ideje elmenni az ösvény legvégére, ahol persze várnia is kell, hiszen vannak rajta kívül jócskán emberek. Mi is csak elindultunk a legelején, de hamar vissza is fordultunk és inkább beértük az egyébként is csodás látvánnyal, amiben a roncsos öböl ugyan nem látszott, de így is lenyűgöző.
A másik hely pedig, ahol láthatjuk az öblöt és elvileg teljesen biztonságos is, az egy kis korlátos rész, ami viszont szintén tele van sorban álló emberekkel attól függően főleg, hány másik busszal sikerült együtt érkezni. Szóval itt állhatunk sorban, hogy aztán gyorsan ellőjünk pár képet, és engedjük oda a sokszor tolakvó többi embert. Ráadásul a képünkbe még a peremen eldobált szemetek is adhatnak egy kis extrát.
Úgyhogy nem akarom senki kedvét elvenni, mindenképp érdemes megnézni, viszont gondoltam leírom, mert a képekből ez nem derül ki.

A legutolsó megálló St Nikolaos volt, ahonnan el lehetett menni a Kék barlangokhoz, vagy maradni ott a parton, mi az utóbbit választottuk, mivel láttuk korábban a barlangokat, helyette ettünk és pihentünk kicsit. 

És isten igazából ennyi is volt, ugyanis nem zsúfoltuk túl a napjainkat, meg amiket nagyon kiszemeltem azokhoz tényleg nem szerveztek programokat, így amiatt tényleg vissza szeretnék majd menni. Úgyhogy a többi napon strandoltunk kicsit, valamint felfedeztük a környéket és shoppingoltunk egyet Laganas nagy sétáló utcáján. 

Ami az árakat érinti, konkrétra már egyébként sem emlékszem, meg azóta biztos változott is. De nem voltak vészesek, kicsit drágább, főleg mivel sziget. 

Az ételek finomak voltak, na meg jó nagy adagok, szóval megtanultuk, hogy ha előételt is kérünk, hiába közösen egyet akkor a főétellel már nagyon meg kell küzdeni, a desszertről meg ne is beszéljünk. De hogy ajánljak is még kettőt voltunk az El Grecoban és a Syrtakiban. 

Remélem érdekesre sikerült és találtatok benne hasznosat, ha pedig van még bármivel kapcsolatban kérdés, tudjátok nyugodtan lehet írni! Valamint, ha tetszett a bejegyzés kövessetek akár itt, akár a faces, akár az instás profilomon, ahol szintén osztok meg képeket és persze az új bejegyzéseket!

Bye, 

Cathy