Telkibánya

Telkibánya és környéke
2020. január

Sziasztok!

Egy 4 napos kikapcsolódást tartottunk Telkibányán, szokásunkhoz híven ezúttal is mozgalmasan teltek a napok és pihenés nem volt sok. Erről szeretnék nektek most beszámolni.

Nagyon sok minden van a közelben, remek kiindulási pont lehet Telkibánya. Sajnos nekünk még arra se jutott mindre időnk, amiket beterveztünk és még azon túl is lettek volna. Szóval beszéltük is, hogy jó időben visszanézünk még bepótolni, amik elmaradtak.
Telkibányán is érdemes szétnézni, van múzeum, kiállítás is, mi ezeket mondjuk kihagytuk, csak egy rövid sétát tettünk, szóval erről nem is fogok részletesebben írni.

Ami még fontos, hogy Pisti készített egy kis filmet a videókból, így aki szeretné ezt is megnézheti. Ebben a szállásról, Kassáról és a túráinkról láthattok többet.

Szállás

Az Aranygombos Fogadóban szálltunk meg, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. 

Azt tudni kell rólam, hogy azon az elven vagyok szállás kiválasztásánál, hogy legyen normális, de nem megyek rá semmi nagy luxusra, ha tudom, nem fogunk sokat ott tartózkodni, csak az estéket főleg.

A mostaninál mondjuk elsősorban olyan helyet kerestem a környéken, ahol van wellness rész is. Így esett az Aranygombosra a választás, ami a képek alapján és árban is nagyon megfogott.

A reggelit tartalmazta az ár, de emellett itt is ebédeltünk kétszer. Az ételek finomak és jó nagy adagokat adtak, az árakkal pedig nincsenek elszállva. Az alkalmazottak is nagyon kedvesek voltak.

A szoba tiszta volt, és kis otthonos, az ágy is kényelmes, habár már lehet ráférne egy csere. Valamint a paplanok nem voltak vastagok, és majdnem fáztam is kicsit este.

A wellness rész valószínűleg jobb nyáron, mivel a jakuzzi kint van, és bár működik nem a legkellemesebb a legmesszebbi épületből átmenni. Van benti és kinti sima medence is. Ezzel csak nekem volt gondom, mivel a 154 centimmel épp csak kint volt a fejem lábujjhegyen állva. Szóval úszni nem tudó gyerekeknek nem a legjobb. De szaunát is talál, aki szereti.

A fogadó egyébként nagyon nagy, jó időben tényleg fantasztikusabb lehet. Számomra hangulatos is volt, a berendezés is az étterem részében, ahol még egy kandalló is van, valamint a külső terület is, ahol egy patak csordogál.

Látnivalók Telkibánya környékén:

Boldogkő vára

Mivel Debrecenből mentünk Boldogkőváralja útba esett, így betértünk megnézni a várat. Sajnálatos módon az idő nem kedvezett nekünk, egész nap köd volt, ami csak nőtt miközben nézelődtünk, szóval hiába van szép kilátás, örültünk, hogy a várat láttuk. Viszont van egy jó oldala is, volt egy kis misztikusabb hangulata így, ami lehet a képeken is átjön valamelyest.

Na de vissza az elejére. Van a vár alatt egy parkoló, ahonnan pár percet kell sétálni a bejáratig. Körbe is lehet sétálni körülötte, mi ezt most kihagytuk, hiszen úgyse láttunk volna sok mindent, meg fáztunk is a végére kicsit.

Télen annyi hátránya van még a helynek, hogy a köves lépcsők alapból meredekebbek néhol, de most még jobban figyelni kellett, mert csúszós is volt itt-ott. Viszont egy családot leszámítva, akik épp akkor végeztek mikor mi odaértünk senki mással nem találkoztunk, úgyhogy még egy plusz pont, hiszen nem sokszor járhatunk úgy be egy várat, hogy nincs rajtunk kívül ott más. De a weboldalukon láthatjuk, hogy vannak érdekes, látványos programok jó időben.

A vár állapota szép, van egy tömlöcös rész, régi pénzekről, pénzhamisításról kiállítás, valamint a kedvencem egy makett kiállítás volt, ami csatákat, régi kori emlékeket jelenít meg.

Miután bejártuk a várat beültünk ebédelni a Castrum Boldua középkori étterembe, ami ott van közvetlenül alatta. Ajánlani tudom csak mindenkinek, aki szereti a régi kori dolgokat. Az alkalmazottak is korhűen vannak felöltözve, az étkészlet is fából és agyagból van, no meg persze finom is volt. Az árak lehet kicsit drágábbak, de az élmény miatt megéri.

Kassa

Egyik nap átmentünk Kassára, ami elég közel van, és szétnéztünk az óváros részben. Egyik helyre se mentünk be, csak sétálgattunk, de az épületek szépek nagyon, különösen a Szent Erzsébet Dóm.

Többet én nem is nagyon tudok mondani erről, viszont a videóban láthattok innen is néhány helyszínt.

Pálos kolostor és Amadé várrom

Telkibányáról indul egy nagyon jó túraútvonal (Szent Erzsébet Zarándokút része), amin a kolostort és a várromot is meg lehet nézni. Mi csaltunk kicsit és kocsival mentünk el a Potácsházig, ahol szintén be lehet csatlakozni. Időt akartunk spórolni, mert tervbe volt még aznapra a Füzéri vár, de a 2 órának gondolt túrázásból 5 lett.

A túrára érdemes vízálló cipőt választani, mert párszor át kell menni a patakon, bár ha ügyesek vagyunk a köveken, fákon át lehet menni úgy, hogy ne lépjünk bele. Nekünk mondjuk már az első feladta kicsit a leckét, be volt fagyva, de persze a jég valahol megbírt, valahol nem, kövek pedig ott vagy nem voltak olyan szépen lepakolva mint a többi helyen, vagy csak a jég takarta őket. De megoldottuk és indultunk is.

A kolostorig az út nem igényel semmi extrát, Potácsházától kb. 20 percbe telt. Ennek a romja el van bújva a fák között, már csak akkor látjuk, amikor nagyon közel vagyunk. Ha meg a fák tele vannak levelekkel, még jobban takarhatják. Az út és a hely is csendes, nyugodt. A falai pedig szép magasan megmaradtak.

Innen folytattuk utunkat tovább. Sajnos hó nem volt, így a fákat nem díszítette semmi, viszont majdnem végig a patak mellett haladtunk, aminek ki ne szeretné a halk csobogását hallgatni. Aztán voltak mohával borított szikladarabos részek, amik ilyenkor is szépen zöldellenek, tavasszal és nyáron még szebb lehet, amikor a fák is társulnak hozzájuk.

Utána van egy kis rész, ahol fenyveseken halad át az utunk, aztán pedig hamarosan egy tisztás, ami után jön a meredek, fárasztó legvégső szakasz. Ez esős időben nem tudom mennyire járható, mert a keskeny felfelé vezető résznek a felét a víz vájta ki magának a másik fele pedig elég sík, így ha sáros is valószínűleg csúszik. Mi is megszenvedtünk most kicsit vele, én előre rosszul voltam a visszafele menettől, ami végül könnyebbnek bizonyult, mint vártam.

Maga a várrom csak egy kicsi rom, viszont a kilátás fantasztikus, még a Füzéri várat is láthatjuk a fenti „kilátóból”, ami 660 m magasan van.

Miután kinézelődtük és kipihentük magunkat elindultunk vissza a Potácsházához, de a túraútvonal folytatódik persze onnan tovább.

Mátyás király kútja és Aranyásók útja tanösvény

Utolsó napunkon a szállás elhagyása után elmentünk még egy rövid túrára és aranyásásra. Ezt a két helyet csak az úttest választja el egymástól és Telkibányától 5 km-re van.

A Mátyás király kútja igazából egy felette levő jégbarlangból kifolyó víz. A barlangra nagyon kíváncsi lettem volna, azonban sajnos le volt lakatolva.

Ezután átmentünk az út túloldaláról induló tanösvényhez. Van egy tábla a választható utakról, bár meg van kopva kicsit. Mi a kéken haladtunk az a legrövidebb. De oda kell figyelni, mert nincs olyan sűrűn és jól kitáblázva, mi is elindultunk az egyik résznél rossz irányba, de hamar rájöttünk és visszafordultunk. Aki egyébként a kék ösvényt válassza, annak azt tanácsolom, hogy az első elágazásnál a jobb oldalit válassza, mert úgy csak az elején van egy nagyobb emelkedő aztán csak minimálisak, inkább sík, és a végén kell lefelé jönni, ami sokkal könnyebb.

Mi így a Jó-hegyi horpamezőt néztük meg, ahol elidőztünk, abban a reményben, hogy találunk valamit. Hoztunk is haza végül pár követ, csak itthon mostuk meg őket, és nagy örömünkre az egyikben van hegyikristály még ha arany valószínűleg nem is.

Ennyi lett volna a beszámoló, ha bármi kérdésetek van, vagy meg szeretnétek osztani saját élményeiteket írjatok nyugodtan! Valamint, ha tetszett a bejegyzés kövessetek akár itt, akár a faces, akár az instás profilomon, ahol szintén osztok meg képeket és persze az új bejegyzéseket!

Bye,

Cathy